Régóta gondolkodtam rajta, hogy készítek egy saját stockfotó oldalt. Ezért alaposan utánanéztem, hogy hol tudnám értékesíteni fotóimat és AI segítségével készített képeimet. Hamar kiderült: a bejutás ma már egyáltalán nem egyszerű. A beküldők száma robbanásszerűen megnőtt, és minden oldal máshogy kezeli a rohamot. Van, ahol heteket kell várni, van, ahol azonnal elfogadják a munkáidat, és van, ahol elképesztően pazarolják az alkotók idejét. Ebben a cikkben őszintén megosztom a

Janisch Attila: Másnap (filmkritika) Janisch Attila harmadik mozifilmje után olyan filmfestőnek tűnik, aki mindig ugyanazt a képet festi....

Gus Van Sant: Gerry (filmkritika) Gus Van Sant az „Otthonom Idaho” és az Oscar díjas „Good Will Hunting” rendezője az ezredfordulón az...

Ennek a területnek talán a közelében álló jellegzetes facsoport volt a veszte, mely megtetszett a leendő tulajdonosnak, mikor kiválasztotta és szabályos négyzet alakban letarolta itt a mezőt. A szántó középén bent hagyott kis fának pedig ez adta a váratlan lehetőséget a kiteljesedésre. A tulajdonos talán azt gondolja, néhány év múlva ennek az árnyékában fog majd megpihenni. De a hatalmas mező lassú, mozdulatlan türelemmel kivárja, míg az ember hosszabb-rövidebb időre elfeledk

Szivét kezére tette, és töprengést katalogizált sürgetés esetére. Elkészültél? Lelkészt szültél? Lelkén hűlt él. Elkészült tél....

A római fekete freskókban az a különös, hogy olyanok, mintha éjszakai jeleneteket ábrázolnának. Ókori városképeket, apró emberfigurákat madártávlatból, melyek alig-alig látszanak a sötétben. Közelebbről nézve látható, hogy az apró figurák gyors ecsetvonásokkal, vázlatszerűen készülhettek s ma már csodálatos összhangban vannak a többszáz év alatt köréjük rajzolódó falfoltokkal, az idő nyomaival. (Palazzo Massimo alle Terme, Róma)

A Villa Livia Augustus császár feleségének vidéki palotája volt az első században. Az egyik földalatti boltíves terem, az ebédlő freskói egy... csodálatos, virágzó gyümölcsöskertet ábrázolnak, melyen a szél fújta fák között madarak repkednek. A szoba négy falán körbefutó képsor helyenként olyan, mintha újra és újra átfestették volna az egyel korábbi, elhalványodott réteg kitakarása nélkül vagy egy halvány réteg felhelyezése után. A háttérben elmosódó, párás homályba vesző ága

Negatívba fordított éjszakai fény egy fán Stara Fužinában. "Kezdetben úgy vélték, az agy nem szolgál más célt, mint a koponya kipárnázását. Az ókori Egyiptomban a késői középbirodalomtól kezdve az agyat a mumifikálást megelőzően el is távolították, mivel a szívet tartották a tudat központjának." (WikiPédia)

SZABÓ T. ANNÁTÓL KAPTAM EZT A LENTI VERSET A KÉPEKHEZ (huszonéves korában írta): Boszorkánydal Ha zúgni hallod a lombokat — fújj, szél, senkise lásson — állj a tetőre, bontsd ki hajad — fújj, szél, senkise lát. Szél cibálja a fák tenyerét — fújj, szél, senkise lásson — szirmait mind elereszti a rét — fújj, szél, senkise lát. Ömlik a, árad a, zúg a sötét — fújj, szél, senkise lásson — csontodon érzed a szél erejét — fújj, szél, senkise lát. Hozza amit hoz hadd vigye el — száll

„A japánok legősibb vallása minden bizonnyal a családi védőszellemek, védőistenek, az ősök szellemeinek és a természet szellemeinek tiszteletében állott, amelyet átszőtt a mágikus szokások és a fétisek használatának szokása is.” Dzsizó vagy Ksitigarbha (szanszkrit: Kṣitigarbha, kínai: 地藏; pinjin: Ti-cang; japán: 地蔵; romadzsi: 地蔵, Hepburn-átírással: Jizō) a kelet-ázsiai buddhizmus egyik fontos alakja, az egyik legnépszerűbb bodhiszattva Japánban, a gyerekek és nők pártfogója,